Itt is volnánk, ezen a  hideg szombati délutánon. Mostanában nagyon hanyagoltam a blogolást, mert nem volt motivációm írni. Valami oknál fogva a blog háttérbe szorult. Érdekes heteken vagyok túl, volt néhány dologban részem, de a legjobb az nem fizikai eredetű élmény, hanem lelki inkább. Október 11-e a Büszkeség napja. Ha van meleg ismerősötök, vagy esetleg nézitek Marist, akkor tudjátok, hogy miről is szól ez a nap. Erről szeretnék egy kicsit írni nektek, hogy mit is jelent nekem ez a nap. Jobb később, mint soha. 

Nagyon sokat jelent nekem ez a nap, mert, ahogy közeledett, éreztem, hogy egyre komolyabban és jobban belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha nem lenne az a támogató réteg, akik elfogadnak? Elképzelni sem lehet azt a rosszat és szörnyűséget, ami engem érinthetne, ha pár dolog máshogy alakult volna. Kezdem azzal, hogy ki volt számomra az első kettő személy, akinek személyesen mondtam el. Tehát

2016.2.25-én mondtam el a haveromnak

2016.4.14-én mondtam el a lány barátomnak. 

2016.5.7-én tudta meg a tesóm és anyum egyszerre

2016.9.4-én mondtam el az apumnak // igen, erről a coming outról még nem írtam nektek, de bepótlom. 

Nem szeretném firtatni, hogy mennyire embertelen volt az az félelem, ami bennem volt a Coming Outok előtt. Még a legnagyobb ellenségemnek se kívánnám ezt az érzést, nem embernek való az. Java része támogat azoknak, akiknek elmondtam, csak az anyum az aki nem törődik bele. Az utóbbi időkben sajnos az új Gaga era-t eléggé elutasítottam, pedig csak most kezdek rájönni, hogy mennyire is jó. Elfeledtem azt, hogy Gagának is sokat köszönhetek, főleg a kezdetekben volt nagyon nagy lelki támasz. 2016 a változás éve számomra, de komolyan. Nem tudom, még merre visz ez az út, de ha úgy állok hozzá, hogy szeretem önmagam és felvállalom önmagam, akkor meg tudok maradni egy egészséges szellemi szinten. 

Melegként, vagy kíváncsi heteróként biztosan felmerült már sok-sok emberben a gondolat, hogy mi lenne ha fordított világban élnénk. Ahol az azonos neműek kapcsolata a normális, és az ellentétes kapcsolatok csak gyerekcsinálásra lennének használva. Tudjátok, egyfajta kettős nemi dominancia, hogy addig maradnál előkelő, elismert, elfogadott, amíg nem "szennyeznéd" be magad azzal, hogy más neművel henteregj, kivételt képezve az utódnemzés esete. Fura egy világ lenne az biztos. Biztosan vannak olyanok is akik egy ilyenben szívesebben elélne, mint a mostaniban. Ezzel a felfogással az a baj, hogy az egyén elfelejti azt, hogy a változást ő is előidézheti a világban, nem kell ahhoz egy alternatívát létrehoznia.  Elértünk ahhoz a részhez, amiről írni akartam még. Akik azt hiszik, hogy nem fog változni a helyzet, vagy esetleg azt hiszik, hogy nekik nem kell semmit sem tenni és az ölükbe hullik az új világ. Ez egy baromság. Sose feledd el azt, hogy ha változtatni akarsz a világon, azt kis lépésekkel fogod tudni segíteni. Ha változást akarsz, légy te a változás és ne a környezeted akard mássá tenni. Örülök annak is, hogy részese tudok lenni annak, hogy a változást segítsem. Csupán pár embernek mondtam el, de pár ember szavából egy tömeg szava lesz. Elég az is, ha csak pár embernek meg tudod mutatni azt, hogy milyen is igazából egy meleg, akkor az is sokat tud segíteni abban, hogy elnyomja a gyűlöletet és a homo fóbiát a világunkban. Leírhatatlanul hálás vagyok azoknak az embereknek, akik támogatnak, többet jelent nekem bárminél is. Általuk megváltozott az értékrendem is, kifejezetten pozitív irányban. Aki viszont homofób, annak sem kell kevesebbnek éreznie magát, csak azt tanácsolom neki, hogy először ismerje meg alaposan a meleg közösséget és csak akkor alkosson róla korrekt véleményt. Legalábbis ha annyira harcol ellenünk, akkor legalább ismerje meg azt is, hogy mi ellen harcol pontosan. 

Ha pedig úgy érzed, nem tartozol abba a közegbe, ahol jelenleg vagy, akkor ne is erőltesd bele magad, mert olyanná válsz tőle, amilyen sosem akartál lenni. Ezt személyesen is megtapasztaltam, hidd el, nem kellemes, az utóíze megmarad örökre. 

Sziasztok. Tudom, rég volt már, hogy erre fele jártam, igyekszem ezt is bepótolni a holnapi nap folyamán. Addig is elkészítettem az új deisgn-t az oldal számára. Ez most ilyen LoL ihlette kinézet lett, a következő scary as f szeretne majd lenni Halloween alkalmából. Addig is be kell érnetek ezzel. 

Létezik ilyen? Lehetséges az, hogy ezen a bús blogon megjelenjen egy pozitív bejegyzés is? - A válasz igen. Délután háromnegyed egykor keltem fel. A reggel olyan szuperül és energia dúsan indult, hogy a lábam erőben érezte magát rendesen. Amibe csak lehetett abba sikeresen belerúgtam, ágysarok, ajtó, hűtő - ouch. Most azt hiszed, hogy ironizálok, pedig nem. Az igaz, hogy nem voltam túl happy, hogy a lábam megsimogatta a ház bútorainak egy negyedét. De most már elég volt ennyi a lábamról, most foglalkozzunk inkább azzal, amiről írni akartam. Nagyjából olyan 2 hete talán felhoztam egyik bejegyzésemben a témát, hogy egy könyvet csináltam. Nos, az kész is lett. 

Mielőtt lelőném a poént, el szeretném mondani nektek azt, hogy van nekem egy ilyen kreatív hajlamom, hogy néha így rám jön az "alkothatnék", aztán, mint akit megszállt az ördög elkezd mindenfélét gyártani. Ezt anyumtól örököltem, nagyjából nekünk kettőknek van csak türelme az ilyenekhez. Ma egészen jó a kedvem, az alkothatnékom nem nagyon merül mostanában le, lehet azért, mert sok évig elhanyagoltam, sőt elnyomtam. 

Egyébként elég vicces az, ahogy a könyv készítésének az ötlete feljött a gondolatok hosszú, végtelen listájára. Egyik nap chat-eltem egy jó barátommal, akiről írtam már többször is a blogon. Közben elment Sellyére, aztán nem nagyon volt kivel irkodni és elkezdtem turkálni az egyik fiókomban, ami tele volt egy 2-3 éves keszekusza nyomtatványokkal. Pontosabban az Árnyak Könyvének a lapjai voltak kinyomtatva. Akinek mond valamit ez a könyv, az tudja, hogy mennyi oldala van a könyvnek. - Igen, Charmed rajongó vagyok, lebuktam. Régebben kinyomtattam fekete-fehéren az oldalait. Aztán megláttam, hogy mekkora rumlit generált az a sok kupac papír és hirtelen megjött az ihlet, hogy mi lenne, ha úgy csinálnék rendet, hogy nem foglalt volna értelmetlenül helyet az a sok lap. – mi van?

Amikor kezembe fogtam azt a kb. 300 lapot akkor sorra jöttek utána a pillanat hevében az ötletek, hogy meg kéne csinálnom a könyvet. Azóta talán eltelt két hét és kész lett a könyv. Van róla néhány kép is.

Akinek nem mond semmit a könyv, annak annyit róla, hogy ez egy mágikus könyv, amit a Bűbájos Boszorkák c. sorozatban lehet megtalálni. A történet szerint, egy 1693-ban íródott könyv, ami családi örökségnek számít a sorozatban. Van benne sok üres lap is, amiket majd arra használok, hogy én írjak bele, főleg olyan emberekről/ élményekről, amelyek fontosak nekem. A lapok egyébként sárgásak, mert speciel löttybe mártogattam bele őket, buli volt, de megérte. A mai nap is alkothatnékom van, de nem lövöm le a poént 2-3 sorral és egy képpel, nem, majd arról is blogolok egy kicsikét. Viszont, mielőtt még elköszönnék, megmutatom a könyv egyik, általam készített oldalát. A nem publikus részeit kiszíneztem az oldalnak, de ezt leszámítva szerintem tök szép lett az oldal. Ennyinél én még nem állok meg, még tervben van néhány oldal elkészítése, na meg a könyv hátsó borítóját is meg kell még csinálnom, csak arra lusta voltam. 

Szóóóval, Dave megint lezselt és hanyagolta az írást. Úgy gondolom elnézést kérnem nem nagyon lenne érdemes, hiszen ehhez már hozzászokhattatok, hogy ilyen visszatérő vándor vagyok az írásban. Ritkán írok, de ha igen, akkor nagyon. Teszem azt, egy fél órával ez előtt olyat találtam meg, sőt tudtam meg, amitől egyszerre ideges lett a tesóm, de a végére már csak nevettünk rajta. A cím is elég árulkodó, hiszen a Pray the Gay Away mozgalom menő a homofóbok körében és úgy látszik anyum is ennek a csapdájába esett. Tök véletlen, egy tök normális délutánon, nem rég történt meg az, hogy kerestem régi füzeteimet és egyszer csak megtaláltam azt, amire legkevésbé se számítottam volna. Egy paplan volt  a füzeteim alatt, beledugdosva 3 kis könyv. 

Arról már írtam, hogy anyum huge megszállottja az ezotériás agymosó dolgoknak. Saját tapasztalatom szerint az ezotériások nem éppen a melegek támogatásáról lennének híresek. Nem emlékszem, sőt egyenesen nem is érdekel, hogy mi volt a könyv borítójára írva, mindenféle karma, meg ilyen olyan álomfejtő könyv. - Oké. Gyanús volt nekem az, hogy meg vannak jelölve az oldalak. Háát, vicces volt, kinyitottam  az első könyvet, amiben az, volt, hogyan érjünk el változást valakinél. Ilyenek voltak ott "lefekvés előtt írjuk le egy lapra, amit szeretnénk", "helyezzünk el fizikai szimbólumot a változni kívánt személyről" meg még egyéb ilyen hülyeségek. 

Már ekkor összeállt számomra a kép, mert egy hónapja talán még ott volt több hétre az éjjeliszekrényén a tablóképem, furcsálltam is hogy azt nézegeti, mert annál mondjuk, vannak jobb képek is rólam. Aztán kinyitom a másik könyv címkézett oldalait. Ott volt egy oldalnyi leírás arról, hogy hogyan a vonzás erejét befolyásolni meg hogy a levendula elősegíti a szerelmi fejlődést. Újabb coincidence lenne, hogy nyáron rájött a levendulamánia? Konkrétan levendulás gyertyákat vesz nekem, meg mindenféle levendulás izébizét. Mondjuk, személy szerint kiskoromtól szeretem a levendulát, de ezt sose tudta rólam és sose mondtam neki. 

Következő oldalon a könyvben egy egész oldalad leírás volt a sárga színről. A szobám sárgára van lefestve, fehér falakkal társulva. Olyanokat ír a könyv, hogy a sárga szín arra utalhat, ha valaki harcol valamivel szemben, hogy az kitartás szimbóluma meg hogy harcolni kell a színnel, teljes erőnkkel ki kell állni a saját véleményünk mellett a sárgával szemben. - Wut? A sárga akkor most egy szín, vagy egy szellem? 

A harmadik könyv volt a legjobb, nem tudom, hogy ezért-e mert egy olcsó magyarországi magazinhoz adták ajándékba vagy mert olyan a benne lévő írás pontossági szinte, mint a híg fos. Nézem a jegyzéket, hogy mikről ír és volt benne egy történetet szerűség a 18. oldalon arról, hogy a "Másság átka". Már a cím pikánsnak tűnt, főleg, hogy ez egy karma könyv, azaz a karmás meséket tartalmazza. A vécépapír szerint ez egy igaz történet, de hát egy 15 centes bulvármagazinra hagyatni a bizalmunkat olyan, mint egy zsebmetszőre bízni a bankszámlánkat. - hoppá!

Egy Péter névre hallgató szerencsétlen volt leírva benne, identifikálva "melegként". - oké

Meleg?! Az a baj szivi, hogy nem is meleg volt a jellemzés, amit írt a melegekről, hanem egy transz neműre illik a dolog. De hát ez a bulvár hatalma, az, hogy leírja azt, hogy zöld könyv, sárga kupak, fehér toll és az emberek máris atombombát lennének képesek egymásra dobálni. Mindegy is nem fogom ezt a csontot kapirgálni, mert nem érdemes. Száraz és unalmas téma szerintem, olyanokat írt a könyv, hogy azért lesz valaki meleg, mert "az apa meleg és ez fiúra rászáll". - Milyen vicces, hogy a meleg férfi családokban a fiúk boldog heterók, olyan vicces, hogy sírni tudnék a bigottság bimbódzásán. Továbbá, hogy azért lesz egy fiú meleg, mert így bünteti a szülőket, de hogy miért arra választ nem kaptunk. 

A téma még csak most kezd érdekes lenni, ugye? Elhiszem, hogy elmerülnél még mélyebben is ebben a fuldoklásra ítélt témában, de sajnos itt berekesztem a mondanivalómat. Ennyi élménnyel gazdagodtunk a tesómmal, eleinte a tesóm szinte őrjöngött, de a végére már röhögtünk. Azzal zártuk le a témát, hogy csak sajnálni lehet az anyumat, ha ő úgy dönt, hogy a fiatal koromra úgy szeretne visszaemlékezni majd, hogy nem "kellett" neki az fia és egy alternatív személyiséget talált ki magának. Kicsit placebo hatása van a dolognak, de hiába 40+ évesen is lehet bigott és tudatlan valaki, nem kell ahhoz fiatalnak lenni.  

Helllou. Kedvet kaptam megint, hogy írjak, úgyhogy leírom, hogy mi volt ebben a pár napban velem. Múlt héten voltunk az Árkádban, Győrben. Szétnéztünk az üzletekben, hogy mik vannak. Volt egy kis pihenő, aztán mentünk tovább és egy könyves üzletbe is bementünk. Már, az ajtóban megláttam a kiszemelt könyvet, úgy szemeztem vele, mint egy kiéheztetett meleg pasi, aki a kiszemeltje alfelét nézegeti. Szóval értitek. :D Nem vagyok az a nagy olvasó, de hébe hóba megesik, hogy elolvasok 1-2 könyvet. A könyv, amit kinéztem az Rácz Stefán Tibortól a Túl Szép c. könyve. Megvettük, én pléhpofával vigyorogva jöttem ki, hogy véééégre a kezemben van a könyv. Itt van róla egy kis ismertető, hogy miről is ír.

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.
Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?
Képes lesz elfogadni önmagát?
Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.
Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?
Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?
A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?
Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

Hátravan belőle nagyjából egy 40 oldal talán? Nem volt időm még befejezni, mert most fel alá szaladgáltak a gondolataim, mondjuk ma esélyes a befejezése. Már egészen a 16. oldalnál beleszerettem a könyvbe, olyan jól meg van írva! Rácz S. Tibornak van még egy könyve, amit szintén tudok nyugodtan ajánlani nektek, az pedig a Fogadj el! Mindkét könyv zseniális, alig várom már a következő könyvét!

A könyvet leszámítva van még valami, amiről beszélni szeretnék. Erről még nem nagyon beszéltem nektek, de van egy olyan furcsa hobbim, hogy előszeretettel megcsinálok néhány "fontos kelléket egy sorozatból, vagy esetleg egy játékban valamilyen karakter valamijét". Tyű, de hosszú név ez egy hobbinak. Megjegyezted a nevét? - szuper, mert a következő bejegyzésben arról fogok írni, hogy miket csináltam meg. Csak ajánlani tudom majd nektek, mert az egyik olyan nagyszabású lett, hogy álmomban mertem csak rá gondolni, hogy ilyet én képes vagyok létrehozni is egyáltalán. Szóval huuuh, ez most egy kis frissítő bejegyzés a blognak. Úgyhogy majd a napokban jön egy DIY kaliberű bejegyzés és egy új design is.