Itt is volnánk, ezen a  hideg szombati délutánon. Mostanában nagyon hanyagoltam a blogolást, mert nem volt motivációm írni. Valami oknál fogva a blog háttérbe szorult. Érdekes heteken vagyok túl, volt néhány dologban részem, de a legjobb az nem fizikai eredetű élmény, hanem lelki inkább. Október 11-e a Büszkeség napja. Ha van meleg ismerősötök, vagy esetleg nézitek Marist, akkor tudjátok, hogy miről is szól ez a nap. Erről szeretnék egy kicsit írni nektek, hogy mit is jelent nekem ez a nap. Jobb később, mint soha. 

Nagyon sokat jelent nekem ez a nap, mert, ahogy közeledett, éreztem, hogy egyre komolyabban és jobban belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha nem lenne az a támogató réteg, akik elfogadnak? Elképzelni sem lehet azt a rosszat és szörnyűséget, ami engem érinthetne, ha pár dolog máshogy alakult volna. Kezdem azzal, hogy ki volt számomra az első kettő személy, akinek személyesen mondtam el. Tehát

2016.2.25-én mondtam el a haveromnak

2016.4.14-én mondtam el a lány barátomnak. 

2016.5.7-én tudta meg a tesóm és anyum egyszerre

2016.9.4-én mondtam el az apumnak // igen, erről a coming outról még nem írtam nektek, de bepótlom. 

Nem szeretném firtatni, hogy mennyire embertelen volt az az félelem, ami bennem volt a Coming Outok előtt. Még a legnagyobb ellenségemnek se kívánnám ezt az érzést, nem embernek való az. Java része támogat azoknak, akiknek elmondtam, csak az anyum az aki nem törődik bele. Az utóbbi időkben sajnos az új Gaga era-t eléggé elutasítottam, pedig csak most kezdek rájönni, hogy mennyire is jó. Elfeledtem azt, hogy Gagának is sokat köszönhetek, főleg a kezdetekben volt nagyon nagy lelki támasz. 2016 a változás éve számomra, de komolyan. Nem tudom, még merre visz ez az út, de ha úgy állok hozzá, hogy szeretem önmagam és felvállalom önmagam, akkor meg tudok maradni egy egészséges szellemi szinten. 

Melegként, vagy kíváncsi heteróként biztosan felmerült már sok-sok emberben a gondolat, hogy mi lenne ha fordított világban élnénk. Ahol az azonos neműek kapcsolata a normális, és az ellentétes kapcsolatok csak gyerekcsinálásra lennének használva. Tudjátok, egyfajta kettős nemi dominancia, hogy addig maradnál előkelő, elismert, elfogadott, amíg nem "szennyeznéd" be magad azzal, hogy más neművel henteregj, kivételt képezve az utódnemzés esete. Fura egy világ lenne az biztos. Biztosan vannak olyanok is akik egy ilyenben szívesebben elélne, mint a mostaniban. Ezzel a felfogással az a baj, hogy az egyén elfelejti azt, hogy a változást ő is előidézheti a világban, nem kell ahhoz egy alternatívát létrehoznia.  Elértünk ahhoz a részhez, amiről írni akartam még. Akik azt hiszik, hogy nem fog változni a helyzet, vagy esetleg azt hiszik, hogy nekik nem kell semmit sem tenni és az ölükbe hullik az új világ. Ez egy baromság. Sose feledd el azt, hogy ha változtatni akarsz a világon, azt kis lépésekkel fogod tudni segíteni. Ha változást akarsz, légy te a változás és ne a környezeted akard mássá tenni. Örülök annak is, hogy részese tudok lenni annak, hogy a változást segítsem. Csupán pár embernek mondtam el, de pár ember szavából egy tömeg szava lesz. Elég az is, ha csak pár embernek meg tudod mutatni azt, hogy milyen is igazából egy meleg, akkor az is sokat tud segíteni abban, hogy elnyomja a gyűlöletet és a homo fóbiát a világunkban. Leírhatatlanul hálás vagyok azoknak az embereknek, akik támogatnak, többet jelent nekem bárminél is. Általuk megváltozott az értékrendem is, kifejezetten pozitív irányban. Aki viszont homofób, annak sem kell kevesebbnek éreznie magát, csak azt tanácsolom neki, hogy először ismerje meg alaposan a meleg közösséget és csak akkor alkosson róla korrekt véleményt. Legalábbis ha annyira harcol ellenünk, akkor legalább ismerje meg azt is, hogy mi ellen harcol pontosan. 

Ha pedig úgy érzed, nem tartozol abba a közegbe, ahol jelenleg vagy, akkor ne is erőltesd bele magad, mert olyanná válsz tőle, amilyen sosem akartál lenni. Ezt személyesen is megtapasztaltam, hidd el, nem kellemes, az utóíze megmarad örökre.