Liz meghívott a honlapversenyére, én pedig örömmel jelentkeztem. Nem nagyon követtem a szavazás állását, de úgy tűnik, hogy én nyertem meg. Szeretném megköszönni mindenkinek a szavazatokat! :)

Van valami (a sokat leszámítva), amit nem mondtam el nektek. Szokásom szerinte kezdem valahol, aztán majd csak dűlőre jutunk a bejegyzéssel. Sokan írtátok, hogy milyen jó, hogy így felvállalom a melegségemet, meg hogy így kiállok ez mellett. Viszont van ehhez némi hozzáfűznivalóm is. Igazából ez a bejegyzés amolyan mix lesz, mert mindent kiírok ebbe, ami éppen az agyam legmélyebb bugyraiban kering.

Gyakran gondolkodom a múlton, konkrétan azon, hogy milyen lehettem én gyerekkoromban, a gyerekkor alatt nem tudok pontos évet mondani, talán a 10 és 12 közötti. Érdekes eredményei lettek ennek, mert kiderült, hogy igazából én már kb. ovis korom óta melegként viselkedtem. Szeretnék megosztani veleted néhány (kínos) gyerekkori emléket, amit ha lehet ,ne mondj el senkinek. - psszt, maradjon köztünk!

• Ovis koromban a nővéremmel sokszor eljátszottuk azt, hogy beöltöztetett lánynak, nem tudom miért de tetszett. Nem volt semmi komoly, de gyakran kifestette kékre a körmeimet kékre, vagy magas sarkút adott rám.  - hiába beteg egy tesóm van és én így szeretem. Ezek amúgy csak a szivatásai voltak, tehát nem akart nővé változtatni, nyugi.  Állítólag hosszú hajam volt, amit az én drága testvérem teletömött hajcsatokkal, meg minden. - ezekről még képek is vannak   Aztán ez abbamaradt, szerencsére. Az a röpke gondolat járkál most az agyamban, hogy mi van, ha már akkor is tudhatta a tesóm, hogy meleg leszek majd. Ő egyébként akkor idősebb volt már nálam, 10 év különbség van köztünk. Végül is ha azt vesszük szerettem a "lányos" játékokat, sose érdekeltek az autók meg ilyen kis akciófigurák. 

•  A beképzelt melegség: érik már egy ideje, hogy erről is írjak nektek, mert ezen a témán se bírom nagyon túltenni magam, ezért kiírom magamból. Amikor elkezdtem komolyan foglalkozni azzal a témával, hogy mi van ha meleg vagyok?, akkoriban voltak azok a gondolataim, hogy én biztos csak beképzelem ezt. Ez a gondolat azért is jött elő sokszor, mert olyanokat lehetet olvasni a neten, hogy "csak 20-25" éves korra tudja biztosan az ember a nemi identitását, meg hogy "most az a divat, hogy mindenki homi lesz". Egy olyant, akinek nincs kihez fordulnia ilyen helyzetben, gond nélkül elbizonytalanítja. Sokáig éltem ebben a félelemben, hogy én csak beképzelem, hogy meleg vagyok, nem tudom miért, de egyszerűen ez volt a félelmem.   Úgy sikerült biztosra mennem, hogy meleg vagyok, hogy rájöttem, hogy egyszerűen képtelen vagyok gondolni arra, hogy milyen lenne egy nővel. Már a gondolat is undorító számomra. Szimplán csak jó érzés (illetve izgató :D) nézni a fiúkat. Nem tudom mennyire lehetséges az, hogy valaki beképzelje azt, hogy meleg, viszont azt tudom neki tanácsolni, hogy ha valaki kételkedik a nemi identitását illetően, az ne állítson semmit se biztosra! Később ezt még megbánhatja, és szégyenfoltként marad meg. Nem kell sietnie senkinek sem sehová ezen a téren, melegnek lenni nem kötelesség, hanem egy életmód, amit kiválasztani sajnos nem lehet. 

A következő bejegyzésem is kezd megfogalmazódni a fejemben, lehet ma délután majd ki is teszem. Még azt hozzáteszem, hogy örülök annak, hogy meleg vagyok és bár ha lehetne választásom, szívesen lennék heteró, nem akarok más lenni. Elfogadom magam így, ahogy vagyok, mert ha el akarok érni valamit az életben, akkor először rendet kell tenni belül. A melegségemnek köszönhetem azt is, hogy megtanultam és megértettem a tolerancia szó jelentését is, ami sok embernek nem adatik meg. 

Sziasztok. Ma, végre sikerült megnyitnom a rendelési menüpontot, ami megtekinthető itt: Design Rendelés. A szavazás állása a következő lett: 

Köszönöm mindenkinek a szavazást. Nem is szaporítom tovább a szót, rajta, rendeljetek! :) 

Solemnis ajánlásával épp most sikerült befejeznem egy szintén meleg témájú filmet. A Viharsarokról van szó, ami egyébként magyar film! A bejegyzés spoilereket tartalmaz, erre figyelj oda az olvasásakor!   Nem vesézem ki az összes jelenetet, csak össze próbálom írni, hogy mi az, ami tetszett és mi az, ami nem. Meglátjuk hogyan sikerül.

• Tartalom: Megtalálni igazi önmagunkat olyan utazás, mely ismeretlen, ködös vidékre vezet – távol mindentől, amiben valaha hittünk. A Viharsarok című film a kamaszkor drámája: mozgalmas, érzelemmel telt története önmagukat kereső kamaszok felnőtté éréséről szól. Szabolcs Bernarddal együtt egy német futballcsapatban játszik. Szobatársak, legjobb barátok, elválaszthatatlanok. Egy vesztes mérkőzés és csúnya vita után Szabolcs átgondolja életét és hazamegy Magyarországra az egyszerűbb élet reményében. Azonban ez a magány nem tart sokáig. Hazatérése után hamarosan találkozik Áronnal és kölcsönös vonzódás alakul ki a fiúk között, amikor Szabolcsot váratlanul felhívja Bernard, hogy Magyarországra érkezett.

Ami tetszett: tetszett benne az, hogy nagyon sok olyan jelenet volt benne, amit eddig nem igazán látni más, melegeket szerepeltető sorozatban/filmben. Ez alatt arra gondolok, hogy milyen erőteljesen és hitelesen ábrázolja azt, hogy milyen lehet egy meleg számára olyan környezetben, ahol nem fogadják el. Szerencsére én még nem éltem ezt át, mert csak azok tudnak róla, akik számomra fontosak, a barátaim és ti! A szüleim; más tészta, nekik még nem állok készen arra, hogy ezt elmondjam. Sikeresen eltértünk a filmtől, bocsi. A vége tetszett a legjobban, olyan drámai lett, amint megölte a szerelmét. Nem nagyon tudom összeszedni most a gondolataimat, ezért csak annyit mondok rá, hogy jó ez a film ahogy van, tetszett benne szinte minden, kivéve...

kedvenc jelenet 

Ami nem tetszett: Leírhatatlanul irritáló volt számomra, hogy a film negyede németül volt, semmi angol vagy magyar felirat. - Hát ok.. A német részekből semmit az ég adta világon nem értettem meg, az egész nyelvet utálom, olyan érthetetlen számomra.

A csókos jelenetek (nem mind!) kissé sántítottak, nem volt bennük szinte semmi érzelem, mondjuk heteró színészektől érthető, de akkor is. :l Nagyjából csak ez a kettő volt az, amivel nem békéltem meg a filmben. 

Ajánlom mindenki számára a filmet, aki szereti a drámát, azért is, ahogy "Solemnis" említette: magyar filmként mindenképpen kötelező darab. - amivel tökéletesen egyet is értek! Ha van esetleg ehhez hasonló, vagy bármilyen meleg témájú film/sorozat, akkor ajánljátok bátran a chat-en! :) 

A meleg közösség most Olly Murs-on háborog, a nem régi kijelentése miatt. Csak azt ne kérdezzétek, ki az a Olly Murs, mert én se tudom, csak egy szerencsétlen valahol a messzi világban.   Ez az okos kis emberke azt nyilatkozta egy interjúban, hogy "én 20%-ig meleg vagyok". - Whatdöfak? Észnél van ez egyáltalán?  Észnél van ez egyáltalán, hogy ilyet állít magáról? 

Azt beszélik, hogy azért mondta ezt magára, mert vannak meleg barátai és úgymond "átragadt" rá a melegség. Nem ismerem a pontos szituációt, lehet tévedek, ezért elnézést!

Nem tudom melyiken kéne igazán agyfaszt kapnom, azon, hogy ő "20%-ig meleg", vagy azon, hogy "meleggé vált". Ekkora tudatlan hülyegyereket.   Azzal ha meleg társaságba kerül valaki, NEM változik át meleggé - jézusom.  Rendesen vérzik a fülem, amint ilyet hallok. Sokkal valószínűbb az, hogy meleg társaságban hamarabb rájön (legtöbb esetben) az ember arra, ha esetleg van neki biszexuális hajlama, de, hogy valakit meleggé változtatni.  Ami még szomorúbb, hogy sokan kiálltak mellette, hogy ez természetes dolognak számít, hogy valahova tartozni szeretne. Az ehhez hasonló kijelentések, pedig ellentmondanak annak, hogy mit is jelent melegnek lenni. Durva, hogy olyanokról van szó, akik nem homofóbok, mégis ilyet állítanak, kérdem én, ezek után hogyan reagálhatna egy homofób? 

Mi a tanulság? - Ne legyél hülye, és ne állíts biztosra olyat, amiről sz@rt sem tudsz. Köszönjük meg Olly Murs-nak, hogy egy ilyen csodás lejáratással bemutatta nekünk azt, hogy milyenek NE legyünk!  Tisztelet a kivételeknek, jó érzés volt ezt kiírni magamból, köszönöm, hogy elolvastad.