Van valami (a sokat leszámítva), amit nem mondtam el nektek. Szokásom szerinte kezdem valahol, aztán majd csak dűlőre jutunk a bejegyzéssel. Sokan írtátok, hogy milyen jó, hogy így felvállalom a melegségemet, meg hogy így kiállok ez mellett. Viszont van ehhez némi hozzáfűznivalóm is. Igazából ez a bejegyzés amolyan mix lesz, mert mindent kiírok ebbe, ami éppen az agyam legmélyebb bugyraiban kering.

Gyakran gondolkodom a múlton, konkrétan azon, hogy milyen lehettem én gyerekkoromban, a gyerekkor alatt nem tudok pontos évet mondani, talán a 10 és 12 közötti. Érdekes eredményei lettek ennek, mert kiderült, hogy igazából én már kb. ovis korom óta melegként viselkedtem. Szeretnék megosztani veleted néhány (kínos) gyerekkori emléket, amit ha lehet ,ne mondj el senkinek. - psszt, maradjon köztünk!

• Ovis koromban a nővéremmel sokszor eljátszottuk azt, hogy beöltöztetett lánynak, nem tudom miért de tetszett. Nem volt semmi komoly, de gyakran kifestette kékre a körmeimet kékre, vagy magas sarkút adott rám.  - hiába beteg egy tesóm van és én így szeretem. Ezek amúgy csak a szivatásai voltak, tehát nem akart nővé változtatni, nyugi.  Állítólag hosszú hajam volt, amit az én drága testvérem teletömött hajcsatokkal, meg minden. - ezekről még képek is vannak   Aztán ez abbamaradt, szerencsére. Az a röpke gondolat járkál most az agyamban, hogy mi van, ha már akkor is tudhatta a tesóm, hogy meleg leszek majd. Ő egyébként akkor idősebb volt már nálam, 10 év különbség van köztünk. Végül is ha azt vesszük szerettem a "lányos" játékokat, sose érdekeltek az autók meg ilyen kis akciófigurák. 

•  A beképzelt melegség: érik már egy ideje, hogy erről is írjak nektek, mert ezen a témán se bírom nagyon túltenni magam, ezért kiírom magamból. Amikor elkezdtem komolyan foglalkozni azzal a témával, hogy mi van ha meleg vagyok?, akkoriban voltak azok a gondolataim, hogy én biztos csak beképzelem ezt. Ez a gondolat azért is jött elő sokszor, mert olyanokat lehetet olvasni a neten, hogy "csak 20-25" éves korra tudja biztosan az ember a nemi identitását, meg hogy "most az a divat, hogy mindenki homi lesz". Egy olyant, akinek nincs kihez fordulnia ilyen helyzetben, gond nélkül elbizonytalanítja. Sokáig éltem ebben a félelemben, hogy én csak beképzelem, hogy meleg vagyok, nem tudom miért, de egyszerűen ez volt a félelmem.   Úgy sikerült biztosra mennem, hogy meleg vagyok, hogy rájöttem, hogy egyszerűen képtelen vagyok gondolni arra, hogy milyen lenne egy nővel. Már a gondolat is undorító számomra. Szimplán csak jó érzés (illetve izgató :D) nézni a fiúkat. Nem tudom mennyire lehetséges az, hogy valaki beképzelje azt, hogy meleg, viszont azt tudom neki tanácsolni, hogy ha valaki kételkedik a nemi identitását illetően, az ne állítson semmit se biztosra! Később ezt még megbánhatja, és szégyenfoltként marad meg. Nem kell sietnie senkinek sem sehová ezen a téren, melegnek lenni nem kötelesség, hanem egy életmód, amit kiválasztani sajnos nem lehet. 

A következő bejegyzésem is kezd megfogalmazódni a fejemben, lehet ma délután majd ki is teszem. Még azt hozzáteszem, hogy örülök annak, hogy meleg vagyok és bár ha lehetne választásom, szívesen lennék heteró, nem akarok más lenni. Elfogadom magam így, ahogy vagyok, mert ha el akarok érni valamit az életben, akkor először rendet kell tenni belül. A melegségemnek köszönhetem azt is, hogy megtanultam és megértettem a tolerancia szó jelentését is, ami sok embernek nem adatik meg.