Sziasztok. Bevallom mára nem terveztem semmi extrát így a blogon, de amikor feltévedek ide és meglátom az ez alatt lévő bejegyzést, egyszerűen kiráz a hideg. Szóval úgy gondoltam, hogy kéne egy kis derűlátás is ide, mert az valahogy lemaradt egy jó-jó ideje. Úgy gondolom, hogy most alkalmas az idő arra, hogy befejezzem a tegnapi bejegyzést. Persze most csupa pozitív dologról fogok nektek beszélni. Főszerepben én és a tesóm. Mielőtt még nagyon belevágnánk, a közepébe azt ajánlom, hogy olvasd el az előző bejegyzést is, mert a nélkül a mostani kicsit zavaros lehet. 

Tehát akkor, most ahhoz a részhez kell ugranunk, amikor is az anyum és a tesóm beszélgettek rólam. Azt már tegnap mondtam, hogy anyum hajlamos az ő véleményét mindenkiévé tenni, de ez a tesóm esetében nem így volt, szerencsére. Ezt a beszélgetésüket úgy kell elképzelni, hogy egy negyed órás folyamat volt nagyjából és a tesóm megmutatta később a beszélgetésüket és hát meglepődtem rajta komolyan. Ezeket a beszélgetéseket nem szeretném nyilvánosságra hozni, mert elég személyesek. Lényeg annyi, hogy az anyum eléggé kétségbeesett volt és olyanokat írt, hogy "ez az utálóim átka, így büntet az univerzum, de nem baj amíg én (azaz ő) erős maradok, addig minden rendben". Ez még mondjuk elég okés szövegnek tűnik a maga módján, de ez után jöttek a homofób tünetek jelei. A tesóm a kezdettől fogva kiállt mellettem, bárminemű gondolkodás nélkül az én pártomat fogta, ez pedig nem tetszik a mai napig az anyumnak. Amikor megláttam, hogy miket írt a tesóm az anyumnak, rendesen elállt a szavam. Ezek után az anyum egy árva szót nem szólt a tesómnak semmi meleg témában. Ami viszont nagyon is rossz. Azóta a hónapok csak úgy rohannak egymás után, de a helyzet csak romlik. 

Mire is gondolok pontosan? Nem egyszer megtörtént már, hogy amikor anyum azt hallja, hogy valaki meleg, vagy netán rájön a hiszti time, akkor elkezd bőgni. Bőg, ríl, ordít, úgy fújja az orrát, hogy a beton is beleremeg, ez pedig már a plafonra viszi az idegeket a tesómnál is mert nem normális az, hogy valaki boldog, aztán rájön olyan erősen az öt perc, hogy ordítva rohan ki a szobából, a  gáz az, hogy ezt nyilvánosan is megcsinálja gond nélkül. Persze tudom, jön a "lehetnél megértőbb is", csak az a baj, hogy néha olyan hatásosan homofób, hogy az rendesen megtáncoltatja a tűrőképességemet. Na mindegy, nem akarom tovább cifrázni ezt a témát, csak annyit fűznék hozzá, hogy a tesómnak nagyon sokat köszönhetek, a kapcsolatunk megjavult nagyon. 

Rövidke bejegyzésnek tűnhet, de mára be kell érni ennyivel. Majd a jövőben tervezem megmutatni a szobámat és a blogot is kipofozni egy kicsit. Konkrétan az Editor és a Miscellaneous modulokat. Addig is csao.