Na igen, mi a helyzet velem mostanában? Hétfőn írtam arról, hogy Coming Outolni szeretnék a családom előtt is. Nos, hát meg is történt ez! Méghozzá szerdán. Nem volt itthon az apum, úgyhogy a tesóm és az anyum előtt zajlott le a dolog, de talán jobb is, mert nem akarok egy cunamit zúdítani a házra. Hogyan is zajlott ez le? Most megtudhatod! Kicsit nehéz lesz felidézni, meglátjuk mi lesz belőle. 

Hazajöttem suliból. Épp, hogy hazaértem, már jött a viharszerű időjárás. Hol dörgött, hol csak esett. Itthon volt a tesóm és az anyum, akik megbeszélték, hogy holnap (csütörtökön) mentünk volna bútorokat nézni az új szobámba. Mikor ezt megtudtam, átgondoltam még párszor, hogy tényleg ma kéne-e ezt elmondani. Aztán rápillantottam a blogon lévő (még akkor) utolsó bejegyzésre és eszembe jutott, az, hogy megígértem magamnak is és nektek is, hogy a hét vége felé arról írok, hogy Coming Out letudva. Erőt vettem, nagy levegő és odamentem hozzájuk. A konyhában voltak, a tesóm laptopja kint volt az asztalon és ott ült előtte, valamit szöszmötölt rajta, az anyum pedig csak beszélgetett vele. Mikor az ajtóban álltam már akkor ideges voltam, látták is rajtam, nem győzték kérdezni, hogy mi a baj? Én leültem és mondtam nekik, hogy valamit mondanom kell. Ekkor már a szívem  jó hogy nem kiugrott a helyéről. (épp nutella volt az anyum kezében) Nyeltem egy nagyot és kimondtam, hogy "Én meleg vagyok". Kissé nyöszörögve, de kimondtam, utána hozzátettem, hogy "a saját nememhez vonzódom". A teáskanál a nutellás üvegben landolt az anyum részéről, a tesóm, pedig visszapillantott a laptopjára és folytatta a chat-elést. Akkora kínos csönd volt ott, hogy rögtön fogtam magam és visszajöttem a szobámba. Azt hiszed ez volt a legizgalmasabb része a bejegyzésnek? - Akkor még nem tudod mi történt ez után!

FIGYELEM: valószínűleg holnap hajnalban már más domain néven lesz elérhető a blog. Az oldal marad, csak a domain név változik meg. Erről írok majd, a lényeg az, hogy livinfantasy.gportal.hu lesz az oldal új domain neve, ezen lesz majd elérhető!

Helló. Volt egy nem tervezett kimaradásom, amit most be szeretnék pótolni egy kicsit más bejegyzéssel. Szokásom visszaolvasni néha  az előző bejegyzéseimet. Főleg akkor írok bejegyzést, amikor kedvem van hozzá, mostanában elég kedvelten voltam és még az is vagyok. Szerencsére azért van minek is örülni. Vágjunk is bele!

Az, ami (pontosabban aki) képes bármilyen rossz hangulatomat feljavítani, az a barátom, akinek pár hete Coming Outoltam. Nagyon jó érzés, hogy elfogad és nincs ezzel semmi baja sem! Főleg az tetszik, hogy végre előtte is önmagam lehetek, hogy nyugodtan kimondhatom azt, hogy "hű de jó pasi az ott". Neki nem volt eddig még meleg barátja, ezért még neki is új a dolog, de ő nyílt a téma felé. Szeret kérdezősködni, hogy ez meg az, hogyan működik nálam, én pedig örömmel válaszolok neki. Wááh, leírhatatlanul jó érzés, főleg, hogy most már ő is kimondja előttem nyugodtan azt, ha tetszik neki valamelyik fiú, vagy csak szimplán bejön. Úgy érzem a nem létező három kívánságomból egy már teljesült is, hogy legyen egy olyan barátom, mint ő. Érdekessége a dolognak az, hogy már 10 éve egy osztályba járunk, gyakorlatilag az, amire mindig is szükségem volt, ott hevert előttem, csak nem tudatosult bennem. 

Az utóbbi bejegyzéseim főleg negatív jellegűek, amin remélem hamarosan is tudok változtatni, mert nem szeretek kedvetlen lenni, elvonja mindenről a figyelmemet és frusztráló is. Az ok, amiért mostanában elég kedvetlen vagyok az az, hogy szeretnék a szüleim előtt is Coming Outolni, hogy aztán már nyíltan is vállalhassam a melegségemet. A fent említett drága jó barátom segít ebben is szerencsére. Ha tud valamiben, akkor ad tanácsot is és együtt érez velem. Valamiért, gőzöm sincs miért de úgy érzem, hogy úgy kéne ezt az egészet lebonyolítani, amíg a tesóm is itthon van. Nagyjából 1 hét múlva már költözik is el, ezért az idő szó szerint sürget. (Remélem holnap, vagy szerdán már arról írok, hogy megcsináltam. Bár így lenne!) A reakciótól nem félek, mert nem buták a szüleim, csak kicsit informálatlanok. (létezik ilyen szó?) A családunk vallásos a nagyszülők ágáig, utánuk már senki sem vallásos (Szerencsére. Esti mese a tévében is van.). Az, ami megmaradt az a konzervativizmus, de ez is valahogy kezd elgyengülni. A szüleim valahogy 50%-ig konzervatívak és 50%-ig liberálisak. Viszonylag nem állok rosszul szerintem, de az tart vissza a Coming Outolástól, hogy azt hiszik melegnek lenni döntés kérdése és olyan emberekről van szó, akiknek nincs sikerük a nőknél. - hát hogyne :D

Hiszem azt, hogy pozitív példát tudok nekik mutatni a melegekről, hogy meg tudom nekik tanítani az elfogadás örömét és azt, hogy a szeretet határtalan. Lady Gaga szavaival élek: " A different lover is not a sin! ". Ez a bejegyzés voltaképpen sokkal inkább  magamnak íródott ahhoz, hogy ha azt hinném nem fog jól menni, akkor eszembe jutassa, hogy igen is jól fog menni. Nehéz lesz, de meg kell tenni, mert én egy hónapnál többet nem bírok ki a tudatban, hogy abban a házban sem lehetek önmagam, amiben cirka 14 éve élek. It's time for a change. Kívánjatok nekem szerencsét, hogy a napokban arról írhassak, hogy milyen is önmagadnak lenni a családod előtt! Addig is sziasztok. 

Feszegetem a határokat, vagy csak én vagyok a hülye szokás szerint? - alapból mást hibáztatunk (így működik az ember), ezért is én vagyok természetesen a hülye a másik, pedig a megtestesült tökély. Kezdek eltérni attól, amiről írni akarok, de még el se kezdtem. Szóval, most arról fogok írni, hogy hogyan is vagyok én az online ismerkedéssel, illetve az egynapos barátokkal. Az ismerkedés alatt most csak barátságra gondolok. Van, aki álszentnek tart, van, aki hülyének, vagy aki isten tudja minek. De milyen alapon egyébként? Azért, mert én erősen filtrálom azt, hogy ki az, akiben tényleg megbízok, már rögtön álszentségre utal? Azért na..., attól, hogy nem vagy mindenki kedvcsináló manója, hogy nem akarok mindenki kedvére tenni, még nem leszek álszent. Főleg nem bunkó. 

Persze, engem aztán nagyon nem érdekel, hogy ki mit gondol rólam, én eléldegélek a kis szűk baráti körömmel a magam kis világában, aztán mindenki, akinek nem tetszik ez, az elmehet melegebb éghajlatra. Szeretem kiismerni az embereket, és már sikerült végre leszoknom arról, hogy előítéletes legyek, vagy rögtönzött véleményt mondjak olyanról, akit nem is ismerek. Bár azért még az első (rossz) benyomás miatt még előjönnek néha ezek az előítéletes dolgaim, de aki nem szimpatikus alapból, azt szerintem nem is kell erőltetni magunkra. Fölösleges. Nem akarok nyávogni, de azért van néhány tapasztalatom a kihasználásból és az álszenteskedésből is. Ezek után is muszáj volt lépni, hogy erősebben kell megválogatni, hogy kivel akarok barátkozni továbbra is. 

Tehát, találkozok valakivel, aki semleges első benyomásra, ő kedves, akkor én is. Ezzel megnyerem nála a normális jelzőt, utána, pedig ha van valami, ami nekem nem ül benne, akkor megpróbálom elnézni, ha pedig már nagyon sok van ebből, akkor hagyjon a fenébe azt. Utána meg már álszenté válok a szemében. - oké.

Ez az interneten is így van velem, szinte mindenkivel azt csinálom, hogy eleinte annyit írok, hogy semmi sem állít meg, aztán meg már puff. Elmegy az egésztől a kedvem. Én hibám lenne az, hogy nem akarok képzeltbeli barátokat? Én hibám lenne, hogy szeretek élőben ismerkedni, nem pedig neten? - of course, csoda lenne, ha valami nem az én hibám lenne. 

Egy kis guide hozzám; ha sokat írok veled, akkor az arra utalhat, hogy szimpatikusnak tartalak, akivel szívesen barátkoznék a valóságban. Ha már elmegy a kedvem az írástól veled, az azért van, mert nem akarok úgy irkodni valakivel, hogy valójában az a személy egy idegen, ahogy van. Felőlem elmondhatja még azt is, hogy mi a rák betegsége meg minden ilyen szir-szarja van, nem érdekel egyszerűen. Költői kérdés: én hibám az, hogy olyan embert nevezek barátnak, akinek láthatom élőben is a rekcióját, akivel jóízűen lehet élőben is nevetni, vagy akivel közösen lehet élőben utálni valakit? Persze, jöhet az ellenérv, hogy attól még lehet irkodni, nem törik le a kezem. Jogos, de nem akarok idegenekkel hosszútávonn beszélni. Bevallom nektek, van olyan ismerősöm facebook-on, akinek coming outoltam, kedves, barátságos, imádom őt. Szívesen megismerném élőben is, de így is egy idegennek tartom, mert az is. Az internet és a valóság 2 dolog. Az élet és a mikrohullámmal terjedő információ nem egyenlő! Azért azt légy szíves tartsd már tiszteletben, hogy az interneten nem lehet barátságot építeni. Az nem barátság, ahol csak a pozitív dolgokat mutatod magadról. Mindig meg kell nézni az érme másik oldalát is, és ha azt is képes vagy elnézni, akkor vagy barátja az illetőnek, otherwise semmiképpen sem. 

Keszekusza lett a bejegyzés, azért remélem valamit meg tudtál érteni belőle. Érdekes kis emberke vagyok, úgy, mint a többi, aki nem akar más lenni. Tetszik? Nem tetszik? Nekem aztán annyira mindegy, hogy azt elképzelni sem tudod. Talán gáznak tűnik, de most merem csak állítani azt, hogy találtam egy igaz barátot. Azt, akinek pár hete coming outoltam. Nem szégyen az ha igaz barátból kevés van, vagy ha nincs is. Olyan embert, aki támogat a legrosszabbkor is, nehéz találni, de megéri keresni. Inkább a minőség, mint a mennyiség, nem? Mégis milyen ember az, aki látványosan jóban van mindenkivel? Az ilyen társasági pillangók személyisége is sokrétű és egyáltalán nem igaz, az biztos. Nem lehet mindenkinek megelelni, de akinek ez megy, az valamit nagyon rosszul csinál. Nekem a minőség számít, nem a mennyiség. - bocsánat. Én is azt hittem, hogy nem fog ennyire támogatni, de támogat és csak is ez számít! Miatta is válogatom meg alaposan, hogy kivel barátkozom igazán, nem vagyok elutasító, nyitott vagyok, de ha azt mondom nem, akkor a nem azt jelenti, hogy igen. Örülnék, ha ezt egyesek tiszteletben is tudnák tartani, én ilyen vagyok, ha nem tetszik, akkor ne fogadd el, ennyi! Én nem fogok utánad rohangálni, csak te rohangálsz utánam, amivel nem érsz el semmit sem. A bejegyzés nem hozzád szól Devin nyugi. Jó fej vagy, de még gyerekes vagy néhol és ezt nem bírom. Majd ez javulni fog nyugi, én még rosszabb voltam ennél, elhiheted.

Azt sajnálom, hogy Zsuzsut nem ismerem a valóságban is, mert őt nagyon bírom, de neten képtelen vagyok vele beszélni, egyszerűen nem megy és semmi kedvem nincs már nagyon. Olyan szinten vagyok vele, hogy már megvan a pozitív benyomás, már csak meg kéne ismerni közelebbről is. Minap is kellett neki segítség valami kulcstartós kamera megtalálásához,  szívesen segítettem neki, pedig nem kellett volna, mert nem kötelező. Valamiért nem értem még meg magamat sem, hogy miért van ez a "nincs kedvem állandóan valakivel irkálni" dolgom, egy lexikon is kevés lenne, hogy megértsem magamat. Hétköznapokon eléggé elfoglalt vagyok, aztán örülök, ha leülhetek blogolni, Gagát hallgatni, vagy játszani. Aztán meglátom, hogy harmincmilliárd olvasatlan üzenet.  - NO jólvan Nem szeretek kiszolgáltatott lenni és azzal, ha állandóan minden faszsággal felkeresnek, vagy a puszta semmiről akarnak velem beszélni, akkor legszívesebben elrepülnék. Azt se nagyon csípem, ha másoktól kell függenem, mert annak katasztrofális a végeredménye.

Ettől előjön a "faszkivan" effektus, nem vagyok társaságfüggő, se antiszociális, de azért azt se szeretem, ha mindenki neten engem talál meg. Inkább elbeszélgetek élőben valakivel, minthsemhogy irkodjak a nagy büdös semmiről órákon át. Vannak akiknek bejön az, ha órákon át idegenekkel irkodhatnak, de nekem ez nem jön be. Bocsi a semmiért. Persze azért akikkel alapból baráti kapcsolatban vagyok, azokkal szívesen irkodok akár órákon át is, mert ismerem, ezért tudom, hogy mire hogyan kéne reagálnia és persze nem is idegen számomra. Meg persze azért az, ha olyanok keresnek, akik egyébként szart nem tudnak rólam, csak azt hiszik, mert írtak velem néhány sort, kiszolgáltatottnak érzem magam tőlük. Nem azért akarok valakivel irkodni órákon át, mert neki erre van kedve, hanem mert mindkettőnk azt akarja. Dinamikus egy hangulatom van ebben a témában, lehet egy hónapban egyetlen egy napon van csak kedvem írni valakivel, de ez már a világ vége? Azért kicsit tanuljunk meg elszakadni az internettől és barátkozzunk a valóságban is! Ez a bejegyzés nem neked szól szól, bármennyire is azt hiszed, hogy neked szól, nem! :D Ez egy bizonyos személynek szól, aki régebben kihasznált és ezt az orrom alá dörgöli még most is. 

Köszi, hogy elolvastad, ha találtál benne valami értelmeset számodra, annak csak örülök. Kissé nehéz kiigazodni a keszekusza írásomon.  Remélem, zsuzsut megtudom egyszer  majd ismerni közelebbről is, mert nagyon jó fej, bizonyos mértékig meglátom magamat az ő írásaiban is, csak hát ez a netes beszélgetés kikészít, hogy olyannal beszélek, akit kedvelek, de semmit sem tudok róla, ezért úgymond félve kell neki írnom, hogy mire mit reagál és ez frusztráló.

Addig is támogatom zsuzsut a versenyén, amin most vesz rész és pár fránya szavazat szól közbe neki ahhoz, hogy nyerjen. Megdobnátok őt néhány vokssal? :) Katt a képre és úgy szavazz! Köszönet! :3 

A sok dolgot leszámítva, most konkrétan azt nem értem, hogy miért pont  nekem kell tip-top formát adnom másoknak, míg mások fele annyira jól sem viszonyulnak hozzám? Felmerül bennem állandóan a kérdés, hogy velem van csak a baj? Túl jó, vagy túl rossz vagyok másokhoz?

Ez ilyen önfényezős kis poszt. Sok minden elmondható rólam, többek között az is, hogy talán túl kedves vagyok olyanokhoz, akik ezt semmibe veszik. Mindig is így volt ez, kihasználható személyiség vagyok, amin nagyon jó lenne végre változtatni. Nagyon szarul csinálom azt, amikor valakire haragudnom kéne, sajna nekem az 1 napnál tovább egyszerűen nem megy. Nem szeretek haragtartó lenni, abból úgy is csak én jövök ki szarul. A bejegyzés egy konkrét személyhez íródott, aki remélem, magára ismer, mert ezt én nem bírom már így tovább. 

Egyrészt jó az, hogy nem vagyok haragtartó, másrészt viszont rossz, mert belefáradtam abba, hogy én koslatok az emberek után, mint valami bűnbak, holott feleannyit ártottam nekik, mint ők nekem. Kihasználhatóság lvl. Syntax Error. 

Most hétvégén volt egy rossz húzásom 2 barátom között. Az akihez a bejegyzés szól legyen most X és a másik barát legyen Y. X az akit ha jellemeznem kéne, akkor néznék mint borjú az új kapura, mert egyszerűen lehetetlen véleményt mondani arról a bizonyos valakiről. Hogy miért is? Állítólag most szerelmes Y-ba és ezért dinamikus a hangulata. Tudjátok, egyszer bunkó paraszt, másszor meg tök normális. Seriously, ez szerelem? Nem éreztem még ilyet, ezért még csak tapasztalatból sem tudok beszélni, de ha valakinek teljesen átáll a gondolkodása gyerekessé, az már azt jelenti, hogy szerelmes? Mindegy is, engem aztán hidegen hagy a heterók kis szerelme, az amiről én itt beszélni szeretnék az az, hogy miért kell, hogy másokon csattanjon az ostor, ha X úgy dönt, hogy neki most balfasz percei vannak? És miért pont én vagyok az a, akitől a legtöbb pozitivitást és támogatást várja el a szerelmét illetően. Nekem top formát kell adnom, ő pedig egy faszkalap, úgy ahogy van. 

Ti milyen jelzőkkel illetnének ilyen "havert"? Ez az X személy az aki sokat segített pár hónapja, hogy ténylegesen is elfogadjam magamat, ezért is tartottam barátnak, mert ezt nem mindenki tenné meg szerintem. De akkor is, miért van az, hogy valakinek nem sikerül valakinél valami és akkor a többieken vezeti le a fölös energiát? Persze erre könnyű azt mondani, hogy az ilyen emberek nem barátok,  sőt már nagyon az a benyomásom róla, hogy csak kihasznál, hogy esetleg általam közelebb kerülhessen Y-hoz. Simply I don't know, hogy minek is kéne tartanom őt, egyszer normális, egyszer nem. Elég gyerekes és éretlen viselkedés ez. Tehát ez lenne az én bajom, most következik egy kis fordulat a bejegyzésben. 

So. Volt egy kis klikkesedés hétvégén, miattam. Egy régebbi beszélgetésemről (X-el) beszéltem Y-nak. Alapból már az nem oké, hogy én olyat mondtam el neki, ami csak rám és X-re tartozik, de akkor is. Ez már több  a soknál még nekem is. Csak darálom itt  a sorokat, de még meg se neveztem, hogy mi a bajom. A bajom az, hogy rohadtul dinamikus a kedve, egyszer fent egyszer lent, ha lent akkor én iszom meg a levét. - of course. Nem tudom eldönteni, hogy egy homofób, bunkó paraszt, vagy pedig egy haverral beszélek-e? Az meg már nagyon az idegrendszeremen táncol, hogy reflexszerűen lebuziz mindenki előtt. Nem vagyok az a kis sértődékenyke, főleg mert megyek a fejem után. De azért az már feltűnő, ha egy nap akár 10x is lebuziz mindenki előtt. Ami pedig még kiakasztóbb, hogy az óta buziz engem, amióta coming outoltam neki. Ő állítja, hogy elfogadja ezt, ez azért látszik is rajta, de azért ezt a k#@&a buzi szót már kicsit vissza lehetne fogni. Főleg mert még azok sem buziztak le 9 év alatt annyiszor, akik utálnak, mint ő! Bocsánatot kérek azért, amiért olyanról beszéltem Y-nak, amiről talán nem kelett volna, de szerintem teljesen elnézhető ez a hiba tőlem, mert összehasonlíthatatlan szinten vannak az ő szarságai az  én hibámmal, még jó, hogy ő van megsértődve.

Ez azért durva, nem? :)) Hogy egy "haver" buziz téged naponta és úgy szólogat be neked, mintha egy szarosrongy lennél csak. Bezzeg, akik utáltak anno, azok nem szekáltak ennyit. Ez mi? Mi a büdös franc akar lenni? Öt teljes percenként változik a hangulata és a határozatlanságától bűzlik körülötte a levegő. 

Hűha. A blog chatjén kívül nem nagyon adtam a napokban magamról életjelet. Zsuzsut is elhanyagoltam kicsit, de a héten nagyon sok feszültség volt rajtam, amit ma sikerült levezetnem,  ugyanis ma sikeresen Coming Outoltam a barátom előtt! Egy kis beszámolót írok arról, hogy hogyan telt el eddig ez a hét. 

Múlt héten hétvégén lerendeztem egy szép kis hisztériát a messengeres beszélgetés közben. Nem jellemző rám az, hogy hisztizzek, ezt már kinőttem, de ez a mostani most kicsit máshogy alakult. Erről már írtam egy korábbi bejegyzésben, hogy mi volt az, amitől besokalltam, sajnos a barátaim itták meg ennek a levét, amit bánok is. Aki ismer, az tudja, hogy nem az a típus vagyok, aki szeret a saját gondjairól beszélni mással. Ezeket inkább kiírom itt a blogon magamból. Főleg mások szívbajait szeretem hallgatni, sőt ha még tudok tanácsot is adni, az még jobb érzés számomra. Aki netán nem olvasta el, hogy mi volt, az ami még nekem is sok volt, az elolvashatja itt: katt

Szerencsére egy olyan kedves barátomról van szó, akivel nyugodtan meg tudtam beszélni ezt a kis kirohanásomat. Megkérdezte, hogy miért volt ez? Annyit mondtam neki, hogy egy komoly témáról akarok vele beszélni, mert hogy erre készülök egy ideje. Meg volt lepve, mert mi elmondunk egymásnak mindent. Megbeszéltük, hogy amint lesz alkalmunk négyszemközt beszélni, akkor elmondom neki a dolgot. A megbeszélt nap mára esett. Ma volt alkalmunk négyszemközt beszélni, így elmondtam neki, hogy meleg vagyok. 

Már több embernek is Coming Outoltam (eddig 6 embernek mondtam el), de azért a közeli barát az közeli barát. Természetesen bennem volt a következményektől való félelem. Elárulom.... teljesen alaptalan volt! Eleinte azt hittem, hogy a több előbújás ellenére félni fogok meg ilyenek, de szerencsére semmi ilyen nem volt. A beszélgetés így zajlott le:

Én: Figyelj, van valami, amit el kell mondanom. Csak, hogy tisztázzuk, remélem nem fog semmi sem változni azután ha elmondom és nem fogsz kiakadni rajta. 

Ő: Oké.

Én: Meleg vagyok!

Ő: [csodálkozva] komolyan? Majd elmosolyodott.

Én: Igen, nem zavar?

Ő: Dehogy, hát hol zavarna, nincs ebben semmi.

Leírhatatlanul boldog vagyok, hogy ilyen jól ment ez az egész. Nem volt semmi "meg kell emésztenem", meg ilyenek. Exactly ugyan úgy viselkedett, mintha nem is mondtam volna neki semmit. Csak nevettünk ezen. Nagyon jól esett a közös nevetés, levette a stressz felesleget a nyakamról. Ha esetleg van nektek is meleg barátotok, vagy olyan személy a közelben, akiről sejtitek, hogy az és elő szeretne bújni, akkor azt tanácsolom, hogy sose sürgessétek őt, illetve ha már előbújt, akkor csak egy baráti mosollyal fogadjátok ezt. Nagyon sokat tud segíteni az egy ilyen helyzetben lévő személynek. Neked csak egy mosoly, neki pedig a csillagos eget is jelentheti. Boldogan kipipálhatom a Coming Outot a másik barátom előtt is! Már csak a család és további két barátom maradt hátra, aztán már nyíltan is fogom ezt vállalni. Csodálom még magamat is, hogy nem félek, mondjuk az mindig is bennem volt, hogy megyek a fejem után, sosem álltam be a sorba, hogy mások után szaladgáljak. Egyébként is, amiken már általánosban átmentem, ennél már úgysem lehet rosszabb a helyzetem, nemde? Vannak olyanok, akiket ez abszolút nem zavar és csak is ez számít! Arról van szó egyébként, hogy régen én voltam az a kis hülyegyerek, akivel a kutya nem akarna szóba állni, meg kb. mindenért csak úgy buziztak, voltak, akik kiálltak mellettem, voltak, akik nem. Szinte már fel vagyok erre úgymond készülve is, az már nem oszt/szoroz, hogy azért csesztetnek-e, mert a faszt szereted, vagy, mert nem állsz be a sorba és követed az okosabbik réteget. Még szerencse, hogy mások kritizálása sosem érdekelt, csak a véleményre adok, de arra is csak akkor, ha normális keretek között van megfogalmazva. Ennyit szerettem volna. Csak bíztatni tudom a hozzám hasonlókat, hogy bátran vállalja másságát olyanok előtt, akikkel régóta barátok. Az igaz barát elfogad olyannak, amilyen vagy, ettől végképp nem kell félni!