Szóóóval, Dave megint lezselt és hanyagolta az írást. Úgy gondolom elnézést kérnem nem nagyon lenne érdemes, hiszen ehhez már hozzászokhattatok, hogy ilyen visszatérő vándor vagyok az írásban. Ritkán írok, de ha igen, akkor nagyon. Teszem azt, egy fél órával ez előtt olyat találtam meg, sőt tudtam meg, amitől egyszerre ideges lett a tesóm, de a végére már csak nevettünk rajta. A cím is elég árulkodó, hiszen a Pray the Gay Away mozgalom menő a homofóbok körében és úgy látszik anyum is ennek a csapdájába esett. Tök véletlen, egy tök normális délutánon, nem rég történt meg az, hogy kerestem régi füzeteimet és egyszer csak megtaláltam azt, amire legkevésbé se számítottam volna. Egy paplan volt  a füzeteim alatt, beledugdosva 3 kis könyv. 

Arról már írtam, hogy anyum huge megszállottja az ezotériás agymosó dolgoknak. Saját tapasztalatom szerint az ezotériások nem éppen a melegek támogatásáról lennének híresek. Nem emlékszem, sőt egyenesen nem is érdekel, hogy mi volt a könyv borítójára írva, mindenféle karma, meg ilyen olyan álomfejtő könyv. - Oké. Gyanús volt nekem az, hogy meg vannak jelölve az oldalak. Háát, vicces volt, kinyitottam  az első könyvet, amiben az, volt, hogyan érjünk el változást valakinél. Ilyenek voltak ott "lefekvés előtt írjuk le egy lapra, amit szeretnénk", "helyezzünk el fizikai szimbólumot a változni kívánt személyről" meg még egyéb ilyen hülyeségek. 

Már ekkor összeállt számomra a kép, mert egy hónapja talán még ott volt több hétre az éjjeliszekrényén a tablóképem, furcsálltam is hogy azt nézegeti, mert annál mondjuk, vannak jobb képek is rólam. Aztán kinyitom a másik könyv címkézett oldalait. Ott volt egy oldalnyi leírás arról, hogy hogyan a vonzás erejét befolyásolni meg hogy a levendula elősegíti a szerelmi fejlődést. Újabb coincidence lenne, hogy nyáron rájött a levendulamánia? Konkrétan levendulás gyertyákat vesz nekem, meg mindenféle levendulás izébizét. Mondjuk, személy szerint kiskoromtól szeretem a levendulát, de ezt sose tudta rólam és sose mondtam neki. 

Következő oldalon a könyvben egy egész oldalad leírás volt a sárga színről. A szobám sárgára van lefestve, fehér falakkal társulva. Olyanokat ír a könyv, hogy a sárga szín arra utalhat, ha valaki harcol valamivel szemben, hogy az kitartás szimbóluma meg hogy harcolni kell a színnel, teljes erőnkkel ki kell állni a saját véleményünk mellett a sárgával szemben. - Wut? A sárga akkor most egy szín, vagy egy szellem? 

A harmadik könyv volt a legjobb, nem tudom, hogy ezért-e mert egy olcsó magyarországi magazinhoz adták ajándékba vagy mert olyan a benne lévő írás pontossági szinte, mint a híg fos. Nézem a jegyzéket, hogy mikről ír és volt benne egy történetet szerűség a 18. oldalon arról, hogy a "Másság átka". Már a cím pikánsnak tűnt, főleg, hogy ez egy karma könyv, azaz a karmás meséket tartalmazza. A vécépapír szerint ez egy igaz történet, de hát egy 15 centes bulvármagazinra hagyatni a bizalmunkat olyan, mint egy zsebmetszőre bízni a bankszámlánkat. - hoppá!

Egy Péter névre hallgató szerencsétlen volt leírva benne, identifikálva "melegként". - oké

Meleg?! Az a baj szivi, hogy nem is meleg volt a jellemzés, amit írt a melegekről, hanem egy transz neműre illik a dolog. De hát ez a bulvár hatalma, az, hogy leírja azt, hogy zöld könyv, sárga kupak, fehér toll és az emberek máris atombombát lennének képesek egymásra dobálni. Mindegy is nem fogom ezt a csontot kapirgálni, mert nem érdemes. Száraz és unalmas téma szerintem, olyanokat írt a könyv, hogy azért lesz valaki meleg, mert "az apa meleg és ez fiúra rászáll". - Milyen vicces, hogy a meleg férfi családokban a fiúk boldog heterók, olyan vicces, hogy sírni tudnék a bigottság bimbódzásán. Továbbá, hogy azért lesz egy fiú meleg, mert így bünteti a szülőket, de hogy miért arra választ nem kaptunk. 

A téma még csak most kezd érdekes lenni, ugye? Elhiszem, hogy elmerülnél még mélyebben is ebben a fuldoklásra ítélt témában, de sajnos itt berekesztem a mondanivalómat. Ennyi élménnyel gazdagodtunk a tesómmal, eleinte a tesóm szinte őrjöngött, de a végére már röhögtünk. Azzal zártuk le a témát, hogy csak sajnálni lehet az anyumat, ha ő úgy dönt, hogy a fiatal koromra úgy szeretne visszaemlékezni majd, hogy nem "kellett" neki az fia és egy alternatív személyiséget talált ki magának. Kicsit placebo hatása van a dolognak, de hiába 40+ évesen is lehet bigott és tudatlan valaki, nem kell ahhoz fiatalnak lenni.