Egy hete nem jelentkeztem, hogy mi a helyzet velem. Többnyire már inkább hétvégén írom meg az élménybeszámolós bejegyzéseimet, mert akkora jobban át tudom gondolni a történeteket, és persze ha valami rossz volt, akkor nyugodtabban leírni, nem indulatokkal megtöltve. Szóval mi is a helyzet itthon. Csütörtökön rávette magát az anyum, hogy megbeszélje velem a dolgokat. Elég érdekesen ment vagy fél órán át beszéltünk, ami csak jó! Eleinte elég rosszul indult a dolog, sehol semmi sem volt, de ő már stabilan azt állította, hogy engem az "internet változtatott ilyenné". Nagyszájúságomat rendesen vissza kellett fognom, mert ha ilyet hallok rendesen vérzik a fülem tőle. Ellenérveltem szinte minden mondanivalójára, mert nem volt semmi igazságalapjuk. Sajna nincs olyan jó memóriám, hogy fel tudjam idézni az egész beszélgetést, úgyhogy csak ilyen kis darabkákat kaptok belőle. Erre a szólására, meg szinte a többire én csak azt válaszoltam, hogy "ilyennek születtem". 

Ő persze instabil határozottsággal azt állította, hogy nem, mert "ez beteges, nem értem mit tud egy fiú egy fiún szeretni". Válaszom: mindent, bármit. Kövi érdekes megnyilvánulása az volt, hogy "minden normális férfi nőt vesz el". Én valamilyen oknál fogva elmosolyodtam, miközben ő értetlenül nézett rám és csupán hetykén annyit válaszoltam, hogy "Figyelj anyu, a szeretet határtalan. Nincs megszabva, hogy egy férfi csak egy nő iránt érezhetne szeretetet." Ekkor megakadt a szava rendesen, mert nem tudta, hogy fűt vagy fát kéne mondania, miközben én bokrot ültettem a mondanivalómmal. Érti rajtam kívül bárki is, amiket én itt firkálok? :D Mély benyomást tehetett ez a mondtat rá szerintem, mert utána máshogy viszonyult hozzám is. Sokkal inkább rólam kérdezett, hogy mik a terveim. Kijavítottam a fejében egypár sztereotípiát is, például azt, hogy azt hitte azért mondom el, hogy meleg vagyok, mert nőnek érzem magam. Egy fokkal meg sikerült őt nyugtatnom. Azt hozta fel utána, hogy  ez átmeneti csak, majd úgyis lesz olyan lány, aki megtetszik. Huhh, nem tudtam eldönteni, hogy ébren vagyok-e vagy sem. Reakcióm az volt, hogy "ha így lenne, akkor nem mondtam volna el, hogy meleg vagyok".  Kérdezett arról is, hogy "akkor te majd ide fogod hozni a fiúdat". Én erre nem adtam konkrét választ, majd ő eldönti, hogy melyik részét sikerült meghallania. Azt válaszoltam neki "Ha boldognak szeretnél látni, akkor igen haza fogom hozni, ha azt szeretnéd, hogy nyomorúságos felnőttkorom legyen, akkor nem, nem hozom el." 

Így ezek után kicsit boldogabbnak tűnt nekem, még annyit mondott, hogy a melegek mind tele vannak fertőzéssel, rákosak, AIDS-esek. A válaszom erre az volt, hogy "egy meleg pontosan ugyan annyira lehet fertőző, mint egy heteró." Nem reagált ez után már semmit se, csak sírt, átöleltem őt és annyit mondott, hogy sajnállak és melletted leszek mindig! Utána már csak annyit mondtam; Köszönöm!